Nagyon könnyű - habkönnyű - túrós pitével leptem meg a családot. Sikere osztatlan

Krémtúrós pite
Hozzávalók (egy 35x25 cm-es, magas falú tepsihez): 15 dkg rétesliszt, 15 dkg finomliszt, 10 dkg étkezési keményítő, 2 csipet só, 14 dkg porcukor, 18 dkg vaj, 2 ek tejszín, 2 tojássárgája
A töltelékhez: 1 kg natúr sovány krémtúró* (–15 dkg), 22 dkg porcukor, 2 cs vaníliás cukor, 2 egész tojás szétválasztva+2 tojásfehérje, 2 dl 20%-os tejszín, 2 csapott ek keményítő, 2 ek reszelt citromhéj
A töltelék alá: zsemlemorzsa
A tészta kenéséhez: tojásfehérje
A kész süti szórásához: vaníliás porcukor    
A kétféle lisztet magasról, apránként tálba szitálom, és összekeverem. Hozzáadom a keményítőt, a sót és a porcukrot, újra megkeverem, majd ráreszelem a hideg vajat, és összemorzsolom velük. Egy másik tálban a két tojássárgáját habosra keverem a két evőkanál tejszínnel, és a morzsához öntöm. (A két tojásfehérjét külön edényben félreteszem.) A morzsás keverékből csinos cipót gyúrok, befóliázom, és hűtőbe teszem. A töltelékhez a két tojássárgáját a porcukival habosra keverem (a fehérjét a fehérjés edénybe öntöm), hozzáadom a vaníliás cukrot, a tejszínt, a keményítőt és a citromhéjat. A túróból elveszek kb. 15-20 dekagrammnyit (jó lesz majd másik sütibe vagy palacsintatölteléknek), a többit jól kikeverem a tojássárgás-tejszínes szuszpenzióval. Szabjunk ki egy akkora sütőpapírt, amely a tepsibe nyomkodva jó 3 centire felnyúlik annak oldalaira. Aztán egy másikat is, amelyik épp csak eltakarja a tepsit, ha befedjük. A fóliától megszabadított telihold-cipócskát szeljük ketté, majd a mérleg segítségével az egyik felét 5-7 dkg-mal súlyozzuk felül – ebből készítjük az alsó tésztalapot. Lisztezett nyújtófával a nagyobbik sütőpapíron rögtön nyújtsuk is ki, és azzal együtt tegyük a tepsibe. Pihenésképpen verjük fel a 2x2 (=4) :) fehérjét, s amikor már olyan kemény, hogy a Vidia is megakadna benne, kanalazzuk át a túrótöltelékbe (s inkább nyomkodó, mint keverő mozdulatokkal, oszlassuk el benne). Gyújtsuk be a sütőt 170–175 fokra MOST! Szórjunk 2-3 ek zsemlemorzsát az előkészített tésztalapra, majd merőkanállal kanalazzuk rá a túrótölteléket (ami most még meglehetősen híg). Ha nyújtáskor ügyeltünk a tésztaperem magasságára, akkor az jó eséllyel képes kordában tartani ezt a lucullusi mennyiségű tölteléket (az esetleges felesleget később még felhasználhatjuk). Villával egyengessük el, ha szükséges. A kisebbik sütőpapíron a másik fél cipóból is lapot sodrunk, s a tepsit bemérve a töltelékre borítjuk – a sütőpapírt lassan, elegáns mozdulattal lehúzzuk a hátáról. Szépen elegyengetjük, készre nyírjuk a széleket, végül felvert tojásfehérjével átkenjük a tészta tetejét. Legvégül villával sűrűn megszurkáljuk a tetejét, legeslegvégül pedig bedugjuk a sütő középső rácsára, és 170 fokon addig sütjük, amíg meg nem sül. :) Ez nálam kb. háromnegyed óra. Érdemes valamelyik sarkából kóstolót venni akár előbb is, ha gyanúsan készresült-formát kezd ölteni a pite: például a töltelék már nem folyós, hanem rezeg, mint a kocsonya, illetve középen is szilárdulni kezd a tészta (pitekeménységet ne várjunk, ez annál lágyabb tészta). A túrókrémes pitére fokozottan igaz a gyakran hallott jó tanács: „Kihűlés után szeletelendő!”. Néhány szelet erejéig persze nyugodtan negligálhatjuk e jó tanácsot – csak óvatosan, mert omlékony! Ahhoz azonban, hogy igazán feltáruljanak az ízei, be kell tennünk néhány órára a hűtőszekrénybe. Onnan kivéve már bátran szeletelhetjük, s vaníliás porcukorral megszórva, esetleg gyengén felmelegítve kínáljuk.