... most jövök a tanyárul... - vagyis csak majdnem. A zuram jött a tanyáról és hozott sok-sok szilvát. Mármint ahhoz képest sokat, hogy viszonylag kicsi a szilvafánk. Hát legyen egy részéből szilvalekvár! Csakhogy én már évek óta próbálkozom a szilvalekvárral, de még sosem lett az igazi, pedig mindenféle módszert kipróbáltam. Tegnap azért nekiálltam este a szilva nagyobbik felét kimagozni. Én balga, későn vettem észre, hogy milyen lett a kezem tőle! Ma egész nap dugdostam... Szóval, a kimagozott szilvát botmixerrel megtörtem. Egy nagyobb, peremes tepsit kiöblítettem ecettel és beletöltöttem ezt a szilva "trutyit", arra figyeltem, hogy ne legyen túl vastag. A maradékot pedig betettem a hűtőbe. Este fél 9 körül 120 fokra begyújtottam a sütőt és betoltam a szilvát. Nos, az éjszakám elég "érdekes" volt, mert kb. óránként ébredtem, hogy vajon mit csinál a szilva a sütőben. Reggel fél 6 körül jöttem ki megnézni. Mivel lefedtem este fóliával, így nem "köpködte" össze a sütőmet. Félve vettem le róla a fóliát és örömmel láttam, hogy a várva várt szilvalekvárt sikerült készítenem, szép kérge lett. És ekkor jött a kijózanodás. Igen, lett kérge a tetején, de alatta bizony lötyögött. Mivel kellett indulnom munkába, igen elkeseredetten beleöntöttem az egészet egy lábasba, rá egy fedő, mert a muslicák pillanatok alatt képesek megtalálni a gyümölcsöt. Tulajdonképp egész nap puffogtam magamban és ezerszer megfogadtam, hogy ennyit a szilvával való kapcsolatomról, soha többet nem esem kísértésbe! Aztán amikor hazajöttem, feltettem még főni takarék lángon, persze fedő nélkül. S láss csodát! Kb. 2-2.5 óra múlva szilvalekvár lett belőle!:) Jó, időnként megkevergettem és láttam, hogy azért sűrűsödik is. Az utolsó pár percben szórtam bele kb. 8-10 dkg cukrozatlan kakaót, ettől különleges íze lett. Cukor egy szem nincs benne. Főként azért, mert az igazi szilvalekvárokban sincs és a cukor hígítja a lekvárt.

Szóval, picit visszatért a kedvem, így ma éjszakára beküldöm a sütőbe a másik felét, de most nem takarom le fóliával, lehet, hogy azt nem szerette, hogy nem tudott párologni. Most dunsztban csücsülnek, ha fotózható állapotba kerülnek, majd mutatom. És még nem tudom mit kezdek a kezemmel...:)