Mindenképp ki akartam próbálni ezt a lekvárt. Először csak egy kis adaggal, majd később nagyobb mennyisgében is megcsinálom. A receptet Limaránál láttam, akinek a "Levendula királynője" címet adományozom!:)

Ilyen lett, bár hozzáteszem, kis házi-fotósom nem volt velem...

És ami az említett történetet illeti. Mentünk le pénteken a tanyára, én meg eldöntöttem, hogy vagy málnaszörpöt teszek el, vagy kipróbálom ezt a lekvárt. Sajnos a málna még arany-árban van, azzal még várni kell. Ó-Velencére érve van egy nagyon jól felszerelt zöldség-gyümölcs kereskedés, ahol virágot is szoktak árulni. A barackot egyből kiszúrtam az üzlet elé kitett ládában. Az üzletnek nagyon helyes és rendkívül kedves tulajdonosa van, Ica. Kérdeztem, van-e levendulája. Mondta, hogy nincs, majd elgondolkozott és egy vázából elővett egy csokor levendulát, hogy ezt a szomszédjától kapta, ha kell, szívesen nekem adja. Örömömben vettem gyorsan barackot is mellé és az úton a tanyáig nem lettem igazán úrrá a meglepődésemen, hogy ilyen is van! Hihetetlenül jól esett a figyelmesség. Még aznap megcsináltam a lekvárt és másnap, amikor mentünk strandra, vittem Icának egy üveggel. Ha arrafelé jártok, ki ne hagyjátok ezt az üzletet!