Van egy nagyon édes-aranyos ismerősöm, akit évekkel ezelőtt ismertem meg egy fórumon. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, bár inkább a Facebook-on, semmint személyesen. Hetekkel ezelőtt felajánlotta, hogy menjek el hozzájuk, mert nagyon sok és finom szőlőjük van. Először nem is igazán vettem komolyan a meghívást, de Marcsikám nem adta könnyen, győzködött, hogy már szüreteltek, de direkt nekem hagyott a töveken. Udvariatlannak éreztem volna magam, ha a kedves unszolásnak nem teszek eleget, így ma ebéd után felkerekedtünk a zurammal és meglátogattuk Őt. Már a kapuból láttam, hogy csodaszép szőlő vár arra, hogy leszüreteljem:) Marcsika pedig annyi szeretettel fogadott, hogy zavaromban nem is tudtam azt hiszem kellőképp megköszönni. És még az isteni diós sütemény receptjét is elfelejtettem elkérni, amivel megkínált. Marcsikám!:) Nagyon köszönöm a meleg fogadtatást, igazán széppé varázsoltad ezt a kellemes szeptemberi szombat délutánt! A szőlő meg... Hát, döntsétek el: