Tegnap reggel elmentem a testvéremékhez ibolyát szedni. Ugyanis annyira fellelkesültem Eszter fényképén, hogy természetesen azonnal meg kellett csinálnom. Csakhogy hol találok ibolyát? Szerencsére a testvéreméknek jó nagy kertjük van, tele virágokkal és örült, hogy szóltam, mert ő meg már irtja...  Szóval korán reggel elmentem hozzájuk és szedtem egy fél kosárnyi lila-, rózsaszín- és fehér ibolyát. Itthon gyorsan üvegtálba tettem és leöntöttem forrásban lévő vízzel, ahogy az Eszternél olvastam... Csakhogy ez az üvegedényem ezt nem nagyon díjjazta, mert azonnal elpattant... A forró víz pedig elindult minden irányba. Na, a virágokat menteni kell, át egy másik edénybe, újabb adag vizet forralva, majd hagyva az egészet késő délutánig ázni. Átszűrés után egy elég "érdekes" színű - kékes-zöldes - lé lett belől, de ahogy Eszter írja, a citromlével jött a csoda! Elképesztő szépséges színű folyadék lett belőle. Majd cukor és zselésítő és a színével még mindig nem tudok betelni. A reggeli briósomra is ezt ettem.

És a mai desszert a rántott karfiol és rántott csirkemáj után ez a banános tekercs: