Nagyon szeretem a pipacsokat. Képes vagyok egy-egy nagyobb pipacsmező mellett megállni és csak nézni a hullámzó bíbor mezőt. Leszedni nem érdemes, pillanatok alatt elkókad a vázában.

Lánykám szinte minden nap kimegy és megnézi, hogyan dagad a Duna és készít szebbnél szebb, bár felkavaró képeket. És tegnap nekem fotózott! És én nagyon örülök neki! :) Valamiféle túlélést jelképez számomra a fotó.