Azt mindannyian látjuk, hogy az időjárás erősen megbolondult. Kihajtott a cserpében tartott hóvirágom például. Bár még virágot nem hoz, csak a levélkéi bontakoznak. De láttam már nyíló epret is a napokban. A zuram lent volt a tanyán - ahogy le szokott menni két-három hetenként télen, hogy körülnézzen. És mit látott? Az egyetlen almafánkon már egy darab levél sincs, körülötte a föld felszántva és ágai roskadoznak tűzpiros mézédes, ámde apró almáktól. Így megtörtént az, amire egyikünk sem számított: egy jó nagy kosár almát szüretelt december végén :) Erről az almáról már írtam, azt hiszem. Nem tudom milyen fajta, de ennél finomabbat én még soha nem ettem. Ebből készítettem ezt a látványos, finom, télies ízvilágú zselét:

Hozzávalók: 1 kg alma, 2 fahéjrúd, 4 db csillagánizs, 15 db szegfűszeg, 1/2 szerecsendió frissen reszelve, 4 szegfűbors, 1 szerecsendió-virág, 4 hosszú narancshéjcsík, 8 babérlevél, 450 g  befőzőcukor, 100 ml almaecet

Az almát feldaraboljuk héjastól, magházzal együtt. Lábosba tesszük a fűszerekkel és a narancshéjjal, kivéve 2 db csillagánizst, 4 szegfűszeget és 2 babérlevelet. Ráöntünk 600 ml vizet, felforraljuk, majd kicsi lángon, lefedve főzzük másfél órán keresztü. Ezután egy tál fölé szűrőt teszünk, amibe egy géz-pelenkát teszünk és beleöntjük az almás keveréket. Hagyjuk jól lecsöpögni. Ez több óra, de ne siettessük, különben zavaros lesz a zselé. Akár egy egész éjszakát is hagyhatjuk csöpögni. Lemérjük az átcsöpögött levet, ha nem elég, kiegészítjük vízzel 600 ml-re. Lábosba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és az ecetet. Állandó keverés mellett kis lángon felemegítjük, amíg a cukor elolvad. Ekkor feljebb vesszük a lángot és felforraljuk. 15 percig főzzük, közben a tetejér képződött habot leszedjük. Sterilizált üvegekbe merjük a zselét (nekem ezzel a két üveggel lett), és minden üvegbe 1 csillagnáizst, 1 babérlevelet és 2 szegfűszeget teszünk. Hagyjuk hűlni, hogy megszilárdulhasson.

(A recept valamelyik főzős újságból van, de már nem tudom melyikből)